Manci kutyus blogja

Ma reggel Balázs felébredt, és rögtön szaladt ki, hogy kiszabadítsa Mancit. Mivel még túl picike, úgy gondoltuk, jobb, ha éjszakára az ólban marad, ezért egy darab madárhálót rögzítettünk az ól bejárata elé keresztbe. Tegnap éjszaka működött is a dolog, de ma...

Balázs elmondása szerint, mikor reggel, nem sokkal hat előtt kinyitotta a ház ajtaját, a kisasszony fent volt a teraszon (!!) és ott sírdogált. Ez azért is nagy szó, mert a teraszra vezető lépcsők kétszer akkorák, mint ő maga. Egy jól kilesett pillanatban, a résnyire nyitva maradt ajtón be is szökött a házba, és - gondolom a furcsa új helyszín hatására - ott is hagyta a kis névjegyét.

Sajnos a doktorbácsinak igaza volt, és férges valamennyire a kicsiket, úgyhogy amikor legközelebb megyünk szurira, megint kell kapnia egy adag gyógyszert, bár ezúttal is szörnyen tiltakozott ellene.

Mindenesetre van rá esély, hogy ezentúl folyton a teraszon fog csücsülni, és sírni, hogy foglalkozzunk vele, ha két percig nem vagyunk kint nála... Látszik, hogy még picike, mert két nap után ennyire keresi a társaságunkat. Talán valamivel könnyebb lenne, ha az öreg kutya kicsit jobban közelebb engedné magához a csöppséget. De talán még ez is megtörténhet, ki tudja. :)

Szóval Manci a szabaduló és lépcsőmászó művész. :) Egyébként Hudini az én drága barátnőm, Eszmó hörcsöge. A legenda szerint kölyökhörcsög korában ő is képes volt mindenféle módon kereket oldani a kis helyéről. Hát úgy tűnik, a mi Mancink hobbija is ez lesz.

(A kép kissé elmosódott, mert Manci egy energiabomba, folyton mozgásban van, ezért még gyakorolnom kell, hogy igazán jó fotókat tudjak róla készíteni :) )

Manci :)

Még csak ez a második nap, hogy nálunk van a kicsi. Csodálatos, varázslatos, érdeklődő. Egy igazi kis egyéniség.

Az iwiwen találtunk rá Dórára, (illetve ő ránk) aki befogadta a kutyust. Szívtelen emberek elhagyták őt egy lépcsőházban.
Tegnap este, mikor először találkoztunk, tudtam, hogy nekem ő kell. Egyszerűen gyönyörű kis jószág.

Ahogy hazaértünk vele este, máris kapott kutyaházat, hamit, itatót. És egy nagy halom dögönyözést :) Nehéz napja volt, ezért nem is csoda, hogy elaludt az ólban. Be is lakta rögtön, azóta oda húzódik vissza, ha valamitől megijed, vagy egyszerűen csak álmos.

Rex kutya is elfogadta.

Tény, hogy még valószínűleg annyira pici a kutyuska, hogy nem nagyon tud vele mit kezdeni. De a világért sem bántaná, egyszerűen csak továbbáll, mikor a kicsi próbálja rávenni némi kis játékra. Reméljük ez idővel változni fog majd és együtt bolondozik majd a két gazember.

Nevet is kapott a kutyus, Marcinak neveztem el. Mert olyan Marcis.
A helyzet viszont ma nagyon megváltozott!!

Balázs kora délután elvitte a doktorbácsihoz, hogy vizsgálja meg, jól van-e a kicsi, illetve kapja meg a szükséges oltásokat. A doki beoltotta, kapott féreghajtót és bolha elleni cseppet is a nyakába. Majd kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte németjuhász keverék a kicsi, körülbelül hat hetes, és KISLÁNY!!! A mi Marcink kislány!!

Az élet furcsa fintora ez. Volt már nekem Béla nyulam, aki lány volt. Magdi hörcsögöm, aki fiú. Most pedig Marci... párdon Manci :)

De most már akárhogy is, imádom :) Ma az esti játék után a karjaimban szundított el. Kis szőrgombóc. Nagyon aranyos.

A sok játék után kifáradt a mi kis szépségünk :)

Én és a kutyám :)

Köszönjük még egyszer Dórának, ígérjük vigyázni fogunk a kis tündérre!