Manci :)

Még csak ez a második nap, hogy nálunk van a kicsi. Csodálatos, varázslatos, érdeklődő. Egy igazi kis egyéniség.

Az iwiwen találtunk rá Dórára, (illetve ő ránk) aki befogadta a kutyust. Szívtelen emberek elhagyták őt egy lépcsőházban.
Tegnap este, mikor először találkoztunk, tudtam, hogy nekem ő kell. Egyszerűen gyönyörű kis jószág.

Ahogy hazaértünk vele este, máris kapott kutyaházat, hamit, itatót. És egy nagy halom dögönyözést :) Nehéz napja volt, ezért nem is csoda, hogy elaludt az ólban. Be is lakta rögtön, azóta oda húzódik vissza, ha valamitől megijed, vagy egyszerűen csak álmos.

Rex kutya is elfogadta.

Tény, hogy még valószínűleg annyira pici a kutyuska, hogy nem nagyon tud vele mit kezdeni. De a világért sem bántaná, egyszerűen csak továbbáll, mikor a kicsi próbálja rávenni némi kis játékra. Reméljük ez idővel változni fog majd és együtt bolondozik majd a két gazember.

Nevet is kapott a kutyus, Marcinak neveztem el. Mert olyan Marcis.
A helyzet viszont ma nagyon megváltozott!!

Balázs kora délután elvitte a doktorbácsihoz, hogy vizsgálja meg, jól van-e a kicsi, illetve kapja meg a szükséges oltásokat. A doki beoltotta, kapott féreghajtót és bolha elleni cseppet is a nyakába. Majd kérdésre válaszolva elmondta, hogy szerinte németjuhász keverék a kicsi, körülbelül hat hetes, és KISLÁNY!!! A mi Marcink kislány!!

Az élet furcsa fintora ez. Volt már nekem Béla nyulam, aki lány volt. Magdi hörcsögöm, aki fiú. Most pedig Marci... párdon Manci :)

De most már akárhogy is, imádom :) Ma az esti játék után a karjaimban szundított el. Kis szőrgombóc. Nagyon aranyos.

A sok játék után kifáradt a mi kis szépségünk :)

Én és a kutyám :)

Köszönjük még egyszer Dórának, ígérjük vigyázni fogunk a kis tündérre!