Ma reggel Balázs felébredt, és rögtön szaladt ki, hogy kiszabadítsa Mancit. Mivel még túl picike, úgy gondoltuk, jobb, ha éjszakára az ólban marad, ezért egy darab madárhálót rögzítettünk az ól bejárata elé keresztbe. Tegnap éjszaka működött is a dolog, de ma...

Balázs elmondása szerint, mikor reggel, nem sokkal hat előtt kinyitotta a ház ajtaját, a kisasszony fent volt a teraszon (!!) és ott sírdogált. Ez azért is nagy szó, mert a teraszra vezető lépcsők kétszer akkorák, mint ő maga. Egy jól kilesett pillanatban, a résnyire nyitva maradt ajtón be is szökött a házba, és - gondolom a furcsa új helyszín hatására - ott is hagyta a kis névjegyét.

Sajnos a doktorbácsinak igaza volt, és férges valamennyire a kicsiket, úgyhogy amikor legközelebb megyünk szurira, megint kell kapnia egy adag gyógyszert, bár ezúttal is szörnyen tiltakozott ellene.

Mindenesetre van rá esély, hogy ezentúl folyton a teraszon fog csücsülni, és sírni, hogy foglalkozzunk vele, ha két percig nem vagyunk kint nála... Látszik, hogy még picike, mert két nap után ennyire keresi a társaságunkat. Talán valamivel könnyebb lenne, ha az öreg kutya kicsit jobban közelebb engedné magához a csöppséget. De talán még ez is megtörténhet, ki tudja. :)

Szóval Manci a szabaduló és lépcsőmászó művész. :) Egyébként Hudini az én drága barátnőm, Eszmó hörcsöge. A legenda szerint kölyökhörcsög korában ő is képes volt mindenféle módon kereket oldani a kis helyéről. Hát úgy tűnik, a mi Mancink hobbija is ez lesz.

(A kép kissé elmosódott, mert Manci egy energiabomba, folyton mozgásban van, ezért még gyakorolnom kell, hogy igazán jó fotókat tudjak róla készíteni :) )